Amit tudnia kell a kompresszor kenéséről

A kompresszorok szinte minden gyártóüzem szerves részét képezik. Általában a levegő- vagy gázrendszer szívének nevezik őket, és ezek az eszközök különös figyelmet igényelnek, különösen a kenésük. Ahhoz, hogy megértsük a kenés létfontosságú szerepét a kompresszorokban, először meg kell értenünk a funkciójukat, valamint a rendszer kenőanyagra gyakorolt ​​hatását, azt, hogy melyik kenőanyagot kell választani, és milyen olajvizsgálatokat kell elvégezni.

● Kompresszor típusok és funkciók
Sokféle kompresszortípus kapható, de elsődleges szerepük szinte mindig ugyanaz. A kompresszorokat arra tervezték, hogy fokozzák a gáz nyomását azáltal, hogy csökkentik annak össztérfogatát. Egyszerűbben fogalmazva, a kompresszort egy gázszerű szivattyúként képzelhetjük el. A funkció alapvetően ugyanaz, azzal a fő különbséggel, hogy a kompresszor csökkenti a térfogatot és gázt mozgat a rendszeren keresztül, míg a szivattyú egyszerűen csak nyomás alá helyezi és folyadékot szállít a rendszeren keresztül.
A kompresszorok két általános kategóriába sorolhatók: pozitív kiszorítású és dinamikus. A forgódugattyús, membrános és dugattyús kompresszorok a pozitív kiszorítású kompresszorok osztályozása alá tartoznak. A forgódugattyús kompresszorok úgy működnek, hogy a gázokat kisebb terekbe kényszerítik csavarokon, lebenyeken vagy lapátokon keresztül, míg a membrános kompresszorok úgy működnek, hogy a gázt egy membrán mozgása révén összenyomják. A dugattyús kompresszorok a gázt egy dugattyún vagy dugattyúsorozaton keresztül sűrítik össze, amelyet egy főtengely hajt.
A centrifugális, vegyes áramlású és axiális kompresszorok a dinamikus kategóriába tartoznak. A centrifugális kompresszor úgy működik, hogy egy forgó tárcsa segítségével sűríti a gázt egy kialakított házban. A vegyes áramlású kompresszor hasonlóan működik, mint egy centrifugális kompresszor, de az áramlást axiálisan, nem pedig radiálisan hajtja. Az axiális kompresszorok egy sor szárnyprofilon keresztül hozzák létre a kompressziót.

● Hatások a kenőanyagokra
A kompresszor kenőanyagának kiválasztása előtt az egyik elsődleges figyelembe veendő tényező az a terhelés típusa, amelynek a kenőanyag üzem közben ki lehet téve. A kompresszorokban a kenőanyag-stressztényezők jellemzően a nedvesség, a szélsőséges hő, a sűrített gáz és levegő, a fémrészecskék, a gáz oldhatósága és a forró nyomófelületek.
Ne feledje, hogy amikor a gázt összenyomják, az káros hatással lehet a kenőanyagra, és a viszkozitás észrevehető csökkenését eredményezheti, valamint párolgást, oxidációt, szénlerakódást és a nedvesség felhalmozódásából eredő kondenzációt.
Miután tisztában van a kenőanyaggal kapcsolatos főbb aggályokkal, ezeket az információkat felhasználhatja a megfelelő kompresszorkenőanyag kiválasztásához. Egy erős kenőanyag-jelölt jellemzői közé tartozik a jó oxidációs stabilitás, a kopásgátló és korróziógátló adalékok, valamint az emulgeálhatóság. A szintetikus alapolajok szélesebb hőmérsékleti tartományban is jobban teljesíthetnek.

● Kenőanyag kiválasztása
A megfelelő kenőanyag biztosítása kritikus fontosságú a kompresszor állapota szempontjából. Az első lépés az eredeti berendezés gyártójának (OEM) ajánlásainak figyelembevétele. A kompresszor kenőanyagának viszkozitása és a kenendő belső alkatrészek nagymértékben változhatnak a kompresszor típusától függően. A gyártó javaslatai jó kiindulópontot jelenthetnek.
Ezután vegye figyelembe a sűrített gázt, mivel az jelentősen befolyásolhatja a kenőanyagot. A levegő sűrítése problémákat okozhat a megemelkedett kenőanyag-hőmérséklettel. A szénhidrogén gázok hajlamosak oldani a kenőanyagokat, és ezáltal fokozatosan csökkenteni a viszkozitást.
A kémiailag inert gázok, mint például a szén-dioxid és az ammónia, reakcióba léphetnek a kenőanyaggal, csökkenthetik a viszkozitást, valamint szappanokat képezhetnek a rendszerben. A kémiailag aktív gázok, mint az oxigén, a klór, a kén-dioxid és a hidrogén-szulfid ragadós lerakódásokat képezhetnek, vagy rendkívül korrozívvá válhatnak, ha túl sok nedvesség van a kenőanyagban.
Figyelembe kell venni azt a környezetet is, amelynek a kompresszor kenőanyaga ki van téve. Ez magában foglalhatja a környezeti hőmérsékletet, az üzemi hőmérsékletet, a környező levegőben lévő szennyeződéseket, azt, hogy a kompresszor beltérben és fedett helyen, vagy kültéren és zord időjárásnak kitéve található-e, valamint azt az iparágat, amelyben alkalmazzák.
A kompresszorok gyakran szintetikus kenőanyagokat használnak az eredetiberendezés-gyártó (OEM) ajánlása alapján. A berendezésgyártók gyakran előírják a saját márkás kenőanyagaik használatát a garancia feltételeként. Ilyen esetekben érdemes lehet megvárni a garanciális időszak lejártát a kenőanyag cseréjével.
Ha az alkalmazás jelenleg ásványi alapú kenőanyagot használ, a szintetikusra való átállást indokolni kell, mivel ez gyakran drágább lesz. Természetesen, ha az olajelemzési jelentések konkrét problémákat jeleznek, a szintetikus kenőanyag jó választás lehet. Ügyeljen azonban arra, hogy ne csak a probléma tüneteit kezelje, hanem a rendszerben lévő kiváltó okokat is megoldja.
Melyik szintetikus kenőanyagok a legcélszerűbbek kompresszoralkalmazásokban? Általában polialkilénglikolokat (PAG), polialfaolefineket (POA), egyes diésztereket és polioésztereket használnak. Az, hogy ezek közül melyiket válasszuk, attól függ, hogy milyen kenőanyagról váltunk, valamint az alkalmazástól.
Az oxidációállóságuknak és hosszú élettartamuknak köszönhetően a polialfaolefinek általában megfelelő helyettesítői az ásványolajoknak. A vízben nem oldódó polialkilénglikolok jó oldhatóságot biztosítanak, így segítenek tisztán tartani a kompresszorokat. Egyes észterek még jobban oldódnak, mint a PAG-ok, de nehezen viselik a rendszerben lévő túlzott nedvességet.

Példa centrifugális kompresszorok olajelemzési tesztlistáira és riasztási határértékeire.

● Olajelemzési tesztek
Egy olajmintán számos vizsgálat elvégezhető, ezért rendkívül fontos kritikusan eljárni ezen vizsgálatok és a mintavételi gyakoriság kiválasztásakor. A vizsgálatoknak három fő olajelemzési kategóriát kell lefedniük: a kenőanyag folyadéktulajdonságait, a kenőrendszerben lévő szennyeződések jelenlétét és a gép kopásából származó törmelékeket.
A kompresszor típusától függően lehetnek apró módosítások a tesztlistában, de általában gyakori, hogy viszkozitás-, elemanalízis-, Fourier-transzformációs infravörös (FTIR) spektroszkópiát, savszám-, lakkpotenciál-, forgó nyomástartó edény oxidációs vizsgálatát (RPVOT) és emulgeálhatósági vizsgálatokat ajánlanak a kenőanyag folyadéktulajdonságainak felmérésére.
A kompresszorok folyadékszennyeződés-vizsgálatai valószínűleg magukban foglalják a megjelenésvizsgálatot, az FTIR-spektroszkópiát és az elemanalízist, míg a kopási törmelék szempontjából az egyetlen rutinvizsgálat az elemanalízis. A centrifugális kompresszorok olajanalízis-tesztjeinek és riasztási határértékeinek egy példája fent látható.
Mivel bizonyos tesztek több problémát is képesek felmérni, egyesek különböző kategóriákban jelennek meg. Például az elemanalízis a folyadék tulajdonságainak szempontjából kimutathatja az adalékanyag-kimerülési sebességet, míg a kopási törmelék elemzéséből vagy FTIR-ből származó alkatrésztöredékek az oxidációt vagy a nedvességet folyadékszennyezőként azonosíthatják.
A riasztási határértékeket gyakran a laboratórium állítja be alapértelmezettként, és a legtöbb üzem soha nem kérdőjelezi meg ezek érdemiségét. Felül kell vizsgálni és ellenőrizni kell, hogy ezek a határértékek megfelelnek-e a megbízhatósági célkitűzéseknek. A program kidolgozása során érdemes lehet megfontolni a határértékek módosítását is. A riasztási határértékek gyakran kissé magasak, és idővel változnak az agresszívabb tisztasági célok, a szűrés és a szennyeződés-szabályozás miatt.

● A kompresszor kenésének megértése
Kenésüket tekintve a kompresszorok némileg összetettnek tűnhetnek. Minél jobban érti Ön és csapata a kompresszor funkcióját, a rendszer kenőanyagra gyakorolt ​​hatását, a megfelelő kenőanyag kiválasztását és az olajvizsgálatok elvégzését, annál nagyobb esélye van berendezése állapotának megőrzésére és javítására.