Amit a kompresszorok kenéséről tudni kell

A kompresszorok szinte minden gyártóüzem szerves részét képezik. Általában minden levegő- vagy gázrendszer szíveként emlegetjük, ezek az eszközök különös figyelmet igényelnek, különösen a kenésükre. A kenés kompresszorokban betöltött létfontosságú szerepének megértéséhez először meg kell értenie azok funkcióját, valamint a rendszer hatását a kenőanyagra, milyen kenőanyagot kell kiválasztani, és milyen olajelemzési vizsgálatokat kell elvégezni.

● A kompresszorok típusai és funkciói
Sokféle kompresszortípus kapható, de elsődleges szerepük szinte mindig ugyanaz. A kompresszorokat úgy tervezték, hogy fokozzák a gáz nyomását a teljes térfogat csökkentésével. Leegyszerűsítve a kompresszort egy gázszerű szivattyúnak tekinthetjük. A funkcionalitás alapvetően ugyanaz, azzal a fő különbséggel, hogy a kompresszor csökkenti a térfogatot és a gázt mozgatja a rendszeren, míg a szivattyú egyszerűen nyomás alá helyezi és folyadékot szállít a rendszeren keresztül.
A kompresszorok két általános kategóriába sorolhatók: pozitív elmozdulású és dinamikus. A forgó-, membrán- és dugattyús kompresszorok a pozitív elmozdulású besorolás alá tartoznak. A forgókompresszorok működése során a gázokat csavarokon, lapátokon vagy lapátokon keresztül kisebb helyekre kényszerítik, míg a membránkompresszorok úgy működnek, hogy a gázt egy membrán mozgásával sűrítik össze. A dugattyús kompresszorok a gázt egy főtengely által meghajtott dugattyún vagy dugattyúk sorozatán keresztül préselik össze.
A centrifugális, kevert áramlású és axiális kompresszorok a dinamikus kategóriába tartoznak. A centrifugális kompresszor úgy működik, hogy a gázt egy forgó tárcsával sűríti össze egy kialakított házban. A vegyes áramlású kompresszor a centrifugális kompresszorhoz hasonlóan működik, de az áramlást axiálisan hajtja meg, nem pedig radiálisan. Az axiális kompresszorok egy sor légszárnyon keresztül hoznak létre kompressziót.

● Kenőanyagokra gyakorolt ​​hatások
A kompresszor kenőanyagának kiválasztása előtt az egyik elsődleges szempont, amelyet figyelembe kell venni, hogy a kenőanyag milyen igénybevételnek van kitéve használat közben. A kompresszorok kenőanyag-stressz tényezői általában a nedvesség, az extrém hő, a sűrített gáz és a levegő, a fémrészecskék, a gáz oldhatósága és a forró kisülési felületek.
Ne feledje, hogy a gáz összenyomása káros hatással lehet a kenőanyagra, és a viszkozitás észrevehető csökkenéséhez vezethet, valamint párolgást, oxidációt, szénlerakódást és páralecsapódást eredményezhet a nedvesség felhalmozódásából.
Ha tisztában van a kenőanyaggal kapcsolatban felmerülő kulcsfontosságú aggályokkal, akkor ezen információk segítségével szűkítheti az ideális kompresszor-kenőanyag kiválasztását. Az erős kenőanyag-jelölt jellemzői közé tartozik a jó oxidációs stabilitás, a kopás- és korróziógátló adalékok, valamint az emulgeálhatósági tulajdonságok. A szintetikus alapanyagok szélesebb hőmérsékleti tartományokban is jobban teljesíthetnek.

● Kenőanyag kiválasztása
A megfelelő kenőanyag biztosítása kritikus fontosságú a kompresszor egészsége szempontjából. Az első lépés az eredeti berendezés gyártójának (OEM) ajánlásaira való hivatkozás. A kompresszor kenőanyagának viszkozitása és a kenni kívánt belső alkatrészek nagymértékben változhatnak a kompresszor típusától függően. A gyártó javaslatai jó kiindulási alapot jelenthetnek.
Ezután vegye figyelembe a sűrített gázt, mivel ez jelentősen befolyásolhatja a kenőanyagot. A levegő kompressziója problémákat okozhat a magas kenőanyag-hőmérséklet miatt. A szénhidrogéngázok hajlamosak feloldani a kenőanyagokat, és fokozatosan csökkentik a viszkozitást.
A kémiailag inert gázok, például a szén-dioxid és az ammónia reakcióba léphetnek a kenőanyaggal, és csökkenthetik a viszkozitást, valamint szappanokat képezhetnek a rendszerben. A kémiailag aktív gázok, mint az oxigén, a klór, a kén-dioxid és a hidrogén-szulfid ragacsos lerakódásokat képezhetnek, vagy rendkívül maró hatásúvá válhatnak, ha túl sok nedvesség van a kenőanyagban.
Figyelembe kell vennie azt a környezetet is, amelynek a kompresszor kenőanyaga ki van téve. Ez magában foglalhatja a környezeti hőmérsékletet, az üzemi hőmérsékletet, a környező levegőben lévő szennyeződéseket, függetlenül attól, hogy a kompresszor belül és letakarva van-e vagy kívül, és ki van téve a zord időjárási hatásoknak, valamint az iparág, amelyben használják.
A kompresszorok gyakran használnak szintetikus kenőanyagokat az OEM ajánlása alapján. A készülékgyártók gyakran megkövetelik a márkás kenőanyagok használatát a garancia feltételeként. Ilyen esetekben érdemes megvárni a jótállási idő lejártát a kenőanyagcsere végrehajtásával.
Ha az Ön alkalmazása jelenleg ásványi alapú kenőanyagot használ, akkor a szintetikusra való váltást indokolni kell, mert ez gyakran drágább lesz. Természetesen, ha az olajelemzési jelentések konkrét aggályokat jeleznek, a szintetikus kenőanyag jó választás lehet. Ügyeljen azonban arra, hogy ne csak a probléma tüneteit kezelje, hanem inkább a rendszerben lévő kiváltó okokat oldja meg.
Mely szintetikus kenőanyagok a legértelmesebbek a kompresszoros alkalmazásokban? Jellemzően polialkilénglikolokat (PAG), polialfaolefineket (POA), bizonyos diésztereket és poliolésztereket használnak. A szintetikus anyagok közül melyiket választja, az a kenőanyagtól, valamint az alkalmazástól függ.
Az oxidációval szemben ellenálló és hosszú élettartamú polialfaolefinek általában alkalmasak az ásványi olajok helyettesítésére. A vízben nem oldódó polialkilénglikolok jó oldhatóságot biztosítanak a kompresszorok tisztán tartása érdekében. Egyes észterek még jobban oldódnak, mint a PAG-ok, de megküzdhetnek a rendszerben lévő túlzott nedvességgel.

Példa az olajelemzési tesztlapokra és a centrifugális kompresszorok riasztási határértékeire.

● Olajelemző tesztek
Egy olajmintán sokféle vizsgálat elvégezhető, ezért feltétlenül kritikusnak kell lenni ezen vizsgálatok és a mintavételi gyakoriságok kiválasztásakor. A tesztelésnek három elsődleges olajelemzési kategóriára kell kiterjednie: a kenőanyag folyadék tulajdonságaira, a szennyeződések jelenléte a kenési rendszerben és a gépből származó kopási törmelékekre.
A kompresszor típusától függően előfordulhatnak enyhe módosítások a próbapalán, de általában jellemző a viszkozitás, elemanalízis, Fourier transzformációs infravörös (FTIR) spektroszkópia, savszám, lakkpotenciál, forgó nyomástartó edény oxidációs tesztje (RPVOT). ) és a kenőanyag folyadék tulajdonságainak értékelésére javasolt demulsibilitási tesztek.
A kompresszorok folyékony szennyezőanyag-tesztjei valószínűleg a megjelenést, az FTIR-t és az elemanalízist foglalják magukban, míg a kopástörmelék szempontjából az egyetlen rutinvizsgálat az elemanalízis lenne. A fentiekben egy példa látható az olajelemzési tesztlapokra és a centrifugális kompresszorok riasztási határértékeire.
Mivel bizonyos tesztek több problémát is felmérhetnek, egyes tesztek különböző kategóriákban jelennek meg. Például az elemanalízis a folyadék tulajdonságainak szempontjából felfoghatja az adalékanyag-kiürülési sebességet, míg a kopástörmelék-elemzésből vagy az FTIR-ből származó komponensek töredékei az oxidációt vagy a nedvességet folyadékszennyezőként azonosíthatják.
A riasztási határértékeket gyakran alapértelmezettként állítja be a laboratórium, és a legtöbb üzem soha nem kérdőjelezi meg érdemüket. Tekintse át és ellenőrizze, hogy ezek a határértékek megfelelnek-e az Ön megbízhatósági céljainak. A program fejlesztése során akár a korlátok megváltoztatásán is érdemes lehet gondolkodni. A riasztási határértékek gyakran kissé magasról indulnak, és idővel változnak az agresszívabb tisztasági célok, a szűrés és a szennyeződés ellenőrzése miatt.

● A kompresszorkenés megértése
Kenésüket tekintve a kompresszorok kissé bonyolultnak tűnhetnek. Minél jobban Ön és csapata ismeri a kompresszor működését, a rendszer hatását a kenőanyagra, milyen kenőanyagot kell kiválasztani, és milyen olajelemzési teszteket kell elvégezni, annál nagyobb az esélye a berendezés egészségének megőrzésére és javítására.